Nyeregben

Az a látomásom, hogy a hágókon át
megindulunk befelé,
a lovak gazdagon felszerszámozva
a bukottak díjaival és diadaljelvényeivel,
egymáshoz kalimpálnak a szegett pléhszárnyak,
a földről fölszedett Damoklész-kardok, a platina-
szegekkel összeillesztett karok és koponyák,

a zászlókról feketén csepeg az ég
kékje és a rétek pirosa,

léptetünk büszkén, szorosan egymás mellett,
egymás nyomában,

függöny! függöny! kiált a rendező,

de már senki sem hallgat a szavára,

a függöny nem hullik sem elénk,
sem reánk, sem mögénk
nem hullanak függönyök,

gyönyörű reggeli fény,

s Európa, a sértetlen, a karcolatlan
karosszériájú, a légfűtéses, a történelmi színekre
festett, az olajozott, az ó! ó! oké! = Európa, a
halk, finom modorú, kávéillatú, tizenhatsávos,
alulról fűtött
csak nézi: jé, kik ezek, de
jópofák! a jövő farsangra
lemásoljuk a jelmezeiket, és
azok a lovak! soha ilyen csont-
kollekciókat,
s az a mesebeli pára!

s mi csak vonulunk befelé a hágókon,
a folyók mind ott hömpölyögnek előttünk
a völgyben, szelíden simulnak a vizekhez a hegyek,

ki ne ejtsd a szádon, hogy
itthon vagyunk, bár a kezünkön
folyik át a völgy;
ez a látomásom, hogy akármiképpen,
de megérkezünk,
egyre reménytelenebb.
1981

Banner Zoltán

(Sz. 1932, Szatmárnémeti) műkritikus, szerkesztő, előadóművész, költő. Évtizedeken át volt a kolozsvári Utunk (ma Helikon) művészeti szerkesztője. Versmondó műsoraival nemzetközi hírnévre tett szert. 1982-ben jelentkezett válogatott versgyűjteményével Ólomharang címmel (Kriterion könyvkiadó). A nyolcvanas évek végén Magyarországra költözött, a békéscsabai Munkácsy múzeum munkatársa. Megírta az erdélyi képzőművészet alkotóit bemutató nagy szintetikus művét is.