Reszketve érzem; - elveszítlek, …
eltűnsz, mint nyári napsugár,
ahogy az égre búsan gyűlnek
gomolygó felhők, s zord a táj.
Lelkemből esőd el nem mossa
emléked; - bennem megkövült
e szép szenvedés. – Sokszorozva
érzem a múltat, a derűt.
Reszketve érzem; - elveszítlek,
s felhőbe vonod alakod,
de bús szívemben édes kínnal
emléked mindég felragyog.
Kemenes Kálmán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése