Mindeddig száműzetésben éltem
távol a valóság percre számolt években
mért ráncaitól. Persze volt
valami megfoghatatlan kapocs
álom és ébrenlét között
mert hagytál átjárót, idegenek előtt
is bizonyíts, társam vagy.
Majd mikor ürült a tér hanyag
eleganciával fordultál újra új nő felé.
Tudom, a folyton lüktető vér…
Elmondtad a titkaid is.
Talán vártál valami
megerősítés félét -
velem is történt hasonló, két
vagy több ízben hagytam magam
felfedezni elnagyolt álmaidban.
Statiszta szerep
jutott nekem
széles vállad oltalmában-
értékelhettem volna
jobban is a veled-időt,
hisz hangoztattad párszor kérdőn
ívelő mondataid között. Mondanám
igen, hű voltam míg te csaltál
kártyában, szerelemben
óvtál aranyos ketrecben
csillogó láncokkal tartottál távol
éhes hím kutyáktól
melyek csak gént akartak örökíteni…
Mondd, te nem ugyanezt tetted félig
titokban azokkal a más nőkkel,
mikor láncolatlan testükkel
játszottál szelídítőst?
Csuklómra szorult karperec az idő,
alatta szitok nélkül rágom
saját húsom, csontom-
szabadulni.
Brada Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése