Nélküled

Engedem az érzést
óriássá válni,
hogy a jól kicsavart,
lepedőbe takart,
meztelen mondatok
ne fázzanak – nélküled.

Szűkös, szürke szavak
alagútján lépek,
- árny takarja arcod –
kemény emlék-pallos
s védőpajzs oltalmaz,
hogy létezzek – nélküled.

A fájdalmak, tudjuk,
titkokban – tompulnak,
s ha hozzád ér kezem,
csillag lesz a szemem,
lázfoltjaim múlnak,
s már nem félek – nélküled.

Péter Erika