a víz-gyűrűk
egymásba forrnak
véges a végtelenhez ér
kisiklott percek összevisszasága
a tünékeny messzeségbe vész
-a mába olyan kevés fér
az idő útjain
kerülgeti egymást
a sok meg-nem-élt
az esélyek üres kezében
vergődő élet
haza csak
kapuzáráskor ér
fehér hajnalba
álmodom magam
-csillagfényes sötét-
összejárom Érted
az ismeret egét
-tűz lobog
vágyakozó fény-
… figyeld a távolt
botladozó lábam
közeleg Feléd.
newyear
A tengerhullámok is olyanok, mint az emberi érzések. Néha erőteljesen törnek felszínre, néha pedig alig látszódnak a víztükrön.
VálaszTörlésSzép verseket hozol Ernest!
Jó hasonlat és valóban így van,az érzés olyan akár a tenger hulláma amit most úgy érzek,hogy a mélybe vonz akár a mágnes.Érzem,hogy süllyedek...
VálaszTörlésDe bizom abban,hogy nem nyel el,eljönn az a pillanat is mikor a felszinre kerülök.Minden csak idő kérdése,türelem kell hozzá,akarat és kitarttás...