Nem indul már léptem hívó szódra
az árnyékod sem oson el mellettem
csak emléked él álmaimba fojtva,
ha rám zuhanó jelenben Rád emlékezem
Sejtjeimbe zárva őrzöm meg a léted
vörös hullámverése vagy a szívemnek
s ha zöld tekintetem bús homályba réved
eleven fényét kutatja szemednek.
Rozsdamarta kopjafádon ülepszik a csend
a súlyos sírköveken lepihen az idő
s én szívem felett őrzöm emlékképedet,
míg porhüvelyed őrzi a szürke temető.
Vörös Liliom
Kedves Ernest, igazán gyönyörű gyűjteményt szerkesztesz időről időre, és akárcsak egy üde, színes virágcsokrot folyvást váratalnul megjelensz vele ajtónk küszöbén, ahonnan oly meleg érzések közt engedünk be szobánk szépet vágyó mélyébe, lelkünk rejtett zugaiba, ahol ezek a csodálatos szómagvak szárba szökkenhetnek...Vörös Liliom ezen verse olyan kemény bensőket is darabokra tördel, amelyek magukat erősnek és áthatohatatlannak gondolják, de a szavak hömpölygő érzelmein át sós könnyünk lesz társunk a fájdalmak átérzése során...gyönyörű vers, örülök, hogy láthatom Nálad ezt is...
VálaszTörlésLegyen nyugalmas, lélekbékés éjszakád, szeretettel kívánom: Moha
Kedves Moha,számomra ez a hely egy menedék,olyan mint egy kis sziget ahol lelki fájdalmam megnyugszik és gyógyirt lel.Mivel,hogy az évek folyamán megtanultam mi az élet,mi az érzelem emiatt sokat szenvedek. A versek által kinyilik előttem egy különös szép álomvilág ami lehetőséget nyújt,hogy gondolataim,érzéseim szárnyra kapjanak és elröpitsenek oda ahol lelkem nyugalmat talál.
VálaszTörlésVörös Liliom szavai,gondolatai erejében oly sok szépség rejlik,versében sokszor érzem a fájdalom
kínját ami oly közel áll hozzám....