én érzem ahogy dobban az álom
rezzen az éjfél szemeden
látom ahogy hajad libben
szél csókja pirul kezeden
éreztem már annyiszor felhőket
akkor is ha derűs volt az este
láttam már sötét árnyakat
bár az égre napsugár volt festve
én hallom ahogy koppan a lépted
óvatlan sorsod hozzám vezet el
tudom hogy haldoklik az élet
minden nap Téged követel
hallottam már annyiszor sírást
szégyenlősen nevetések mögé bújva
tudom már mi lenne a jó
de csak emberi tettekre futja
koma
Gyönyörű a blogod, Drága Ernő, mindennap olvasom... mindennap, kivétel nélkül! :)
VálaszTörlésLelkednek olyan színpalettája ez, mint a zenének a hangok harmóniája… Köszönöm az élményt!
Szeretettel ölellek: Dana
Köszönöm Dana,az érdem az írókat illeti meg,a versorokban viszont benne van az én érzéseim is,mindaz ami a lelkemben él...
VálaszTörlés