Kifinomult lelked redői közt pihen
dőlt árnyéka puha betűimnek
ahogy versbe öntlek megremeg a szívem
gyönyörűnek rajzol a balga képzelet.
Szavaim ölében ringatlak lágyan,
mint beteget ringatja a gyógyító remény
összeolvadunk rímeim zajában
boldogságod enyhíti sorsom keserét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése