A csend

Mily fájdalmas tud lenni a csend,
Mikor a szívdobbanásra senki se felel,
Mikor a szavak az éterbe szállnak,
Vigaszra azonban mégsem találnak

Milyen őrjítő tud lenni a csend,
Mikor önálló életre kel a fej,
Mikor a ritmust dobolnak az erek,
S a szívet nyomja az égető kereszt.

Milyen nyugtató tudott lenni a csend,
Mikor simogatott láthatatlan kezed,
Mikor letörli gyöngyöző verejtékem,
Akkor volt jó igazán érezni Téged

Milyen gyógyító tud lenni a csend,
Mikor megnyugszik már a zsiger,
Mikor nem fáj a tegnap és a ma,
Akkor már a létnek nincs hatalma.