Törékeny

Törékeny válladat mázsás súly nyomja
Nyomorgat az élet kegyetlen vaskeze
Lábaid nehéz béklyó húzza
A világban, mint szürke árnyék létezel.

Monoton hétköznapok, semmitmondó szavak
Vadul döngetik pókhálóból szőtt ajtód
Kitörni készül a szorongató sikoly
Mélyen belül kétségbeesés hangját hallod.

Reggelre kelvén, mint sivatagi szél
A tudat elfújja fojtogató bánatod
Epedve vár lelked másik fele
Szerelmed már Afroditéként nyújthatod.