Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. március 28., szombat

Maradj ébren velem




Maradj ébren velem
Ölelj még Kedvesem.
Az éjszaka csendesen
Fátylat terít reánk szerelmesen.

Csillogó barna szemed
Beszél most helyetted.
Benne a vágy tüze lobog,
Fényesebben, mint égen a csillagok.

Szívünk egy ütemre dobog
Érzem forró csókod.
A rohanó idõ most megáll,
Csak ez a pillanat létezik már.

Szeretlek édes Kedvesem
Te vagy a lelkem, életem.
Vallomásod simogat szelíden
Kezemet, kezedbe teszem.

Fejem elpihen válladon
Közénk lopakodik az álom .
Finoman láthatatlanul,
Aranyló álmokat varázsol.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése