Sebzett lélekkel

Ha tudnám, hogy mi visz távol
és mi hoz közel;
ha érteném, mitől hull a hó;
ha sejteném, hova tűnik el
egy legördülő könnycsepp,
talán nem sírnék sosem...

Hazug szavakat simogattam,
öleltem álmomban hideg telet.
Homokot szórtam homokra,
gyönyörködve imádtam
halomra gyűjtött üvegcserepet...

ám megkarcolta arcomat,
éle lelkemet sebezte:

kopott követ találtam,
tenyeremben tartva átmelegített:
újra hiszek a csodákban!

Ruder Jana