Nélküled egy romhalom az életem

Úgy járok életem romjai felett
mint nincstelen, mint elhagyatott árva
kapaszkodok konokul az egy szál reménybe
hol erős vagyok, hol pedig nagyon gyáva...

és hol térdre rogyok, hol feltápászkodom
hol biztos minden léptem, hol megremeg a térdem
hol feléled a hitem, hogy fel nem adhatom
hol pedig elillan összes reményem.

A bomló éjjelekbe keresek megnyugvást
hol tétova léptekkel menetel az idő
a tegnapok árnyai, mint alvadó látomás
lidércfényként vonul majd ködbástyává nő...

Hajdani sorsom fényei kihunytak
esendő létemet temeti be az éj
kétségbeesetten keresek kiutat
a hit vakvilága álmot sző körém..