Úgy képzelem,

"Úgy képzelem,
ha van két ember,
egyik férfi,
a másik nő,
ha ők ketten megtalálják egymást,
Isten akaratából találják meg egymást,
akkor nem ismerik azt a szót,
hogy hűség.
Ismerik, mert megismerik,
de nem erényük,
mint ahogy a víznek sem erénye,
hogy vizes, mert ő a víz.
Hűtlenség utáni vágy sem kísérti őket,
mint ahogy a vízről se gondoljuk,
hogy megszomjazna.
Ha két embert
Isten is egymásnak teremtett,
és ők rátalálnak egymásra,
ha eljutnak egymásig,
akkor Isten el is kényezteti őket.
Nekik nem kell
büszkeségből bástyát emelniük,
mert védi őket Isten ajándéka,
a szeretet,
és mert nincs büszkeség,
megalázás sincs,
mert ha nincs fal,
nincs, mi sérüljön.
Ha két ember egymásra talál,
Akkor nincs vihar,
nincs vihar utáni csend,
nincs közömbösség,
nincs harag, nincs megbékélés,
nincs más, csak örök harmónia.
Ha két ember
Isten akaratából
megtalálja egymást."