Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2009. március 31., kedd
Mit ér…
Mit ér…
ha fát ültetek,
gyümölcsöt szedek,
hegyeket hordok,
vagy üllőt pengetek?
Vagy ép ékes
tollal szép
szavakat írok…?
Szenved
egy szív.
Töprengek
és sírok.
Mit ér
ha szeretek…?
Az élet
harcot vív.
Letépett
virágként
egyre csak epedem.
Mit ér minden,
ha nem
Teérted teszem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése