Mike Oldfield TUBULAR BELLS III Secrets/Far above the clouds
Tudom:
lehunyt szemeddel most is engem nézel,
dermedt kezeddel most is engem érintesz,
sápadt-viasz fényű leplet takarsz rám,
most is engem óvsz - mint mindig -
egész életedben!
Szelíd szíved csendje
némaságot parancsol a számnak...
tested mozdulatlanságától távolabb
húzódik tőlem a tér...
Nem szólsz -
nem válaszolsz -
nem kérdezel...
az emlékekből kell kiolvasnom feleleted,
hogy miért két marékkal szórtad a szereteted,
ott, hol libegő mérlegen
sosem volt egyensúly...
Megáldalak!
Ezerszer megáldalak mindenért!
Amiért másfél évig tartást adtál életemnek,
Örök tartalmat emlékeimnek...
Áldalak a gyönyörű-mesés színekért,
Áldalak és szeretlek,
Drága Aranyom, mindenért!
Tudom!
Perzselő emlékekkel hiába
melengetem szívem,
mert a Nap - mely magad voltál! -
többé nem ragyog rám...
de lelked-szíved
nekem végtelen ölelés,
nagyon fáj!
hogy nem mondhatok mást
csak ennyit:
Bocsáss meg, kérlek, mindenért!
…………………………..
Miért szeretlek?
VálaszTörlésNem tudom, csak szeretlek!
Kezed fogni miért akarom?
Nem tudom, csak akarom!
Hogy miért nem tudlak elfelejteni?
Mert szeretlek és olyan jó érezni!
Hogy miért akarok mindig melletted lenni?
Mert nem tudok nélküled élni!
Miért fáj ez nekem?
Mert nem vagy mellettem!
Tudod, hogy még miért élek?
Mert a reményben még hiszek!