Tudod, arra gondoltam,
hogy mi mindent erőltetünk,
pedig ami természetes,
azt akarni se kell,
nem kell erőltetni,
nem kell érte megdolgozni,
ami természetes az olyan,
mint a folyó,
folyik az magától,
úgy vagyunk mindennel,
mint a gyerek születésével,
vagy akarjuk nagyon,
vagy nagyon nem akarjuk,
ettől aztán begörcsölünk,
begörcsölünk a születéstől,
a haláltól is begörcsölünk,
pedig lehet,
nem kéne mást tennünk,
mint elengedni magunk
együtt menni az árral,
mindkettő természetes,
talán ha nem görcsölnénk,
az életbe is, a halálba is
könnyedén belecsusszannánk,
de mi mindenért megdolgozunk,
azért is, ami magától is eljönne,
még a szeretetért is,
pedig a szeretet, mint a madár,
egyszer csak, huss berepül,
de erőltetni nem lehet,
s ha mégis,
ha nagy szenvedés közt megszületik,
akkor nem tudunk vele mit kezdeni,
saját képünkre akarjuk formálni,
a tökéletesen akarunk javítani,
a görcsöléssel mindent elrontunk,
mi még a gondolatért is megdolgozunk,
ettől lesz erőltetett a gondolkodásunk,
pedig talán ő is olyan, mint a pillangó,
egyik pillanatban még nem volt sehol,
a másikban már szemet-lelket gyönyörködtet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése