Otthon akárhol

Csak szelíden suhanok, és nem vonz a távol,
Ereimben már nem száguld a vér.
Arcomon lombok közt szűrődő fény táncol.
Nem vonz a távol

Elbuktam én is, messze már az ég.
De elült a vihar, többé nem hiányzol.
Asztalom terített, rajta bor s kenyér.
Messze már az ég

Hűs nektárt kortyolok, s nem csábít a mámor.
Emelkedik lelkem, ha újra hív a kék,
De nem repülök messze, el az ősi fától.
Nem csábít a mámor

Idegen tájakra már nem űz a vér,
Otthon vagyok mindig, legyek bár akárhol,
A tékozló fiú végleg hazatér.
Már nem űz a vér

András