Úgy rejtelek Kedves...

Úgy rejtelek Kedves, hangtalan szavamba,
mint görög romok rejtik korok vigaszát
a szélvert napjaim elporladhatnak
de Te őrződ mégis fényünk tavaszát.

Úgy rejtelek Kedves, sorsom vonalába,
mint aranymedálban az igaz drágakő
a perc megalvadt mozdulatába
védlek, vigyázlak, ne rontson el az idő…

Úgy rejtelek Kedves, könnyem gyöngyburkába,
mint kozmosz rejti el csillagrendszerét
s amennyit a lelkem felfoghat magába
annyit őrzök belőled szívem rejtekén.

Úgy rejtelek Kedves, dalos fohászomba,
mint emlékünket rejti a sűrű, süket csend
összecsuklak szívem vörös szirmába
és rólad kapja nevét az oltár odabent!