"Álmomban még látlak néha

Csak álmodom, hogy gondolsz néha rám
Hisz' azt sem, tudom élsz-e még egyáltalán
Csak álmodom, hogy újra átölelsz
És az is álom, ha azt mondod, bárhová követsz
Csak álom, hogy egyszer újra látlak én
Csak vigaszként mondják, hogy mindig van remény
Hisz' ők nem tudják milyen nélküled
Mert azt sem értették, miért vagyok veled
Csak álom, hogy egyszer meghallod szavam
Egyetlen álomba ringatom magam
Csak álmodom, hogy egyszer még veled lehetek
Csak álmok, tudom, de nem felejtelek!
Álmomban még látlak néha, de a hangod nem hallom
S már nem is emlékszem rá oly' nagyon
Látom az arcod, hozzám érsz ezerszer
De a hangod már nem érhet el
Bármennyire fáj, már elveszítettelek
Nem elég az álom, melyben magamhoz ölellek
Nem elég a csók, mit álmomban kapok
Mert megőrjít, hogy reggelre mindent eldobok
Miért hagytál ennyi emléket bennem?
Miért szerettelek téged, s te miért szerettél engem?!
Miért gondolok még most is néha rád?!
Már bánom, hogy több voltál mint egy barát..."