Hiányzol

Fekszem az ágyban elmélázva Kedvesem
Jó lenne karjaidba simulni csendesen.
Élvezni ölelésed, csókod, szavaid
Átadni az érzésekből ösztönökből valamit.
Érintve egymást kedves féltő gonddal
Pillantásod keresve szerető szép szóval.
A távolság hasí lelkemből darabot
S küldöm, hogy csatlakozzon a tiédhez
Míg veled nem vagyok..
Egy szempár kísér utamon,
zölden világít az éjben,
óv a rossztól, int a jóra
álmomban és ébren.

Két szemed izzó smaragdja
világítja meg az útam,
vigasztal, ha bánat sző át
kiúttalan búban.

Ha mosolygok örül, ragyog,
mint a Nap a hamvas égen,
mikor virágokat ébreszt
a hajnali fényben.

Éjjel vigyáz álmaimra,
ne zavarja semmi csendem,
mikor Rólad álmodom és
fenn vagyok a mennyben.

Komlósi Lajos