Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2009. március 9., hétfő
A világ riadt csendjében
A világ riadt csendjében álmodom kettőnk zenéjét, a hajnali köd színtelen sűrűjében álmodom a vadvirágok színeit, s mint rajz őrizte képet átnyújtom Neked…Tedd el, melegénél olvadni fog újra a múlt széjjelfagyott szíve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése