Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 5., péntek

Tudod, arra gondoltam,




Tudod, arra gondoltam,
hogy vannak ellentét párok,
sok mindennek van jó, és van rossz megfelelője,
van szó a világosra és a sötétre,
a jó és a rossz mindig párban van,
van csúnya és szép, keserű és édes,
bűn és erény, jóság és gonoszság, egészség, és betegség,
de arra nem találtam megfelelő szót
a másik oldalon, hogy fertőz, megfertőz valamit,
beszivárog a folyóba a méreg,
fertőz betegséggel, rosszasággal,
megfertőzni valami fertőt jelent,
valami rosszat, ami átjárja a levegőt, a vizeket,
megbetegíti a testet, sivárrá teszi a lelket,
virág nélkülivé a fákat,
nem találtam szót a fertőzés jó oldalon lévő megfelelőjére,
arra, amikor a szépség, a jóság virágpora terjed,
mikor a világ átitatódik szeretettel,
pedig talán a szeretet is közlekedik,
mint a betegség, mint egy pozitív fertőzés,
szeretlek,
és elkapják tőlem a szeretetet a fák,
a virágok, a csillagok, a morgolódó vad állatok,
ha velem nem is találkoznak ,
ha nem is őket szeretem, de viszi a levegő magával,
s továbbadja, mint télen az influenza vírusa,
talán a szeretet is eljut messzire,
mint a Napnak a fénye,
beszivárog minden apró résbe,
átjárja az ember testét lelkét,
nem tudja, miért,
mitől lett körülötte a változás,
mitől lett minden sokkal szebb, sokkal ízesebb,
nem is gondolja, honnan is gondolhatná,
hogy ő az okozója, ő a szeretetgazda,
akaratlanul továbbadja a szeretetét,
attól lett mosolygósabb körülötte az egész nagyvilág

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése