Tudod, székem felborult,
s az ág is letört ma álmaim alatt.
Hibás nincs.
Az égi vihar nem erről szólt.
Villámok csapkodása fejünk fölött,
s fejünkben…
- Óh´ mily fényesség lett úrrá előttem -
… mégis és mégsem tudom szavakba önteni,
amit érzek.
Te, igen.
Így most, mint már régen … csodálóddá lettem.
Egy a sorból, hol mára egy világ dőlt össze bennem.
Ajkad, mit kiejtett,
nekem bűn.
S mert lelkedben igaznak szólt,
nincs, mit hozzá tennem.
Inkább hallgatok.
s úgy szeretlek,
igaz szerelemmel.
Mirian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése