Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 21., vasárnap

A remény viharában




nemrég még
lágy szellő dajkált
most sír
mint szél a pusztán
a vágy
közelséged után
hiába kutatta
az esélyek titkát
-Rád nem talált

jobbról-balról
integet az élet
ezer szín közeleg
-de egyik sem (Téged) rejt-
se út
se irány
kísér a sápadt vád
- lassan-
árnyékot szánt
bennem a hiány

… majd Tavasszal
(mikor a tompa fényt
eltiporja a szél)
-a remény zajongó viharában
megtalállak

----

töröld meg szemed
-nézd
a napsugárban
meglebbent a pillangó szárnya

newyear

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése