Szemedben megkékült égbolt!
Fényes kalitkád rabja lettem.
Én már Te vagyok -
Egyedül ketten.
Szenvedély, szorít a lánc...
Várok az Idő kapujában.
Őrizd életem -
Egyedül ketten.
Kezed kezembe tettem.
Lelkem dereng a végtelenben...
Lassan hallgatunk -
Egyedül ketten.
Gyötrődő mámor, alvó magány.
Bolyongó Időben csapódó láng!
Már én Te vagyok!
Egyedül ketten.
Érzem szíved dobbanását -
Ujjaim arcodhoz terelem.
Suttogom Érted!
Egyedül ketten.
Hegyek fenyvese reccsen -
Zöld koszorúja reményemnek.
Kiáltok Érted!
Egyedül ketten.
Csend mossa az éj köveit -
Hallgatnak a fák, alszik a Hold...
Alkonyuló csöndben -
Egyedül ketten.
Áldás -
Életeddel imádkozom.
Szemed behunyom -
Egyedül ketten.
Mosolyogva jönnek-mennek -
Úgy dalolnak életed napjai.
Epedő szívem -
Egyedül ketten.
Szemedben kialudt égbolt.
Sötét kalitkád rabja lettem.
Én már Te vagyok.
Egyedül ketten.
Z. Farkas Erzsébet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése