Ahogy rezdül
mozdulatlan
szárnyán
a végtelen
kék közepén
a sólyom,
úgy rezdül életem.
Ráncvirágaimat
kezedbe adom,
magánykövemről
templom-tisztaságodba
lépek.
A szorongás
ritkán enged,
hisz a holnap
végleg
nem lehet, csak
lepkeszárny-legyező
aranypillanat.
Hegedű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése