Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. március 11., csütörtök

Szeretőmhöz




És mindenünket megosztjuk egyszer,
az éjszakáinkat és a reggeleinket,
a kenyerünket és a tekintetünket.
Elvezetsz a föld mélyébe is engem –
nyitott szíveddel kísérsz
a túlvilágra,
mint
egy szentet.

Benyó Judit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése