Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2010. március 11., csütörtök
Szeretőmhöz
És mindenünket megosztjuk egyszer,
az éjszakáinkat és a reggeleinket,
a kenyerünket és a tekintetünket.
Elvezetsz a föld mélyébe is engem –
nyitott szíveddel kísérsz
a túlvilágra,
mint
egy szentet.
Benyó Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése