Úgy élünk mint két társbérlő
a hétköznapi létezésben
egymásnak tartozunk
de nem egymáshoz
a világot külön-külön
érezzük tapasztaljuk
hogy mennyire kegyetlen
esténként mondogatjuk
személyes csöndünkbe
burkolózva vészeljük
át a hosszú éjszakát
paplanunk még közös
de testünk nem ér össze
sem nyáron sem télen
sem tavasszal sem ősszel
a nappalok szakadéka
fölött egyensúlyozunk
mint bizonytalan artisták
szorongunk és félünk
tágas magányt bérlünk.
Cseh Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése