Valahol megérint,
ott a burok alatt,
leúszni fenékig,
hol igazi fakad
a felszínes mögött,
látom tiszta arcod,
mely szememnek örök
és jól esik nagyon,
hogy nem kell ma félni,
minden drága szavad
szívem fénye érti,
s tudom, hogy most szabad
szeretni azt a jót,
mit nyújtasz lelkedből,
s adok pillanatot,
ha hiányod megöl.
Andika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése