Tudod, arra gondoltam,
a természetben mindennek van ideje,
se későbben, se korábban,
akkor van minden,
amikor annak van az ideje,
a rügy akkor fakad virágba,
mikor pont annyi esőt,
Napot,
pont annyi szeretetet kapott,
hogy megérezze,
most jött el az ő ideje,
senki se siet,
mindenki megvárja a sorát,
csak az ember türelmetlen,
a születés idejét se tudja kivárni,
a természetes fény helyett
sugároz mesterségeset,
és láss csodát, a mag kicsírázik,
a bimbóból,
amelyik Napot sosem látott,
pompázó virág lesz,
csak valahogy nem olyan,
valami hiányzik a tökéletesből,
olyan, de valahogy mégis más,
valamiért hideg, és érzéketlen,
talán a lelke, igen, az lehet,
ennek az emberi teremtménynek
nincsen lelke,
olyan, mint az igazi,
csak éppen elsietett, lélektelen,
akarattal, műfénnyel,
virágot lehet,
de lelket nem lehet csinálni,
a lélekhez türelem kell,
és sok-sok idő,
ki kell várni,
hogy természetesen módon,
a szeretet által jöjjön a világra,
hogy boldogságtól boruljon virágba,
nélküle az élet csak olyan virág,
melyik sohasem látott napvilágot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése