Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2010. március 15., hétfő
Mindig más
betűkből fonva
mint
a gyep-kerítés
körülöttem szavak
csüngenek szerte
ahogyan sálam
legvégén a rojtok
gondolataim
most
merre
barangoltok
írnom kellene
mindig ígérem
csak a legszebb
húr
zenélő hangját
fogom neked adni
s mindig más jön
hisz tudtam rég
eljön az még
hogy
meg foglak siratni
gyémant
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése