Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2010. március 15., hétfő
Szabó Gitta Üresség
Mint elhagyott madárfészek,
Üresen tátong a lélek,
Üres fészkében reszketve dobban a szív,
Szerelem, boldogság, mit egyre csak hív,
Tűzpiros vére dalolja bús dalát:
„Merre jársz remény s boldogság?”
Balázs Feco: Idegen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése