Bontsd a rózsát szirmaira s takard vele testem,
Hogy az illat áthathassa minden élő sejtem.
Majd hajolj lassú mozdulattal egyre közelebb,
Érezzem, hogy minden vágy a szívemtől ered.
Mikor a tűzpiros és fehérszínben búvó képzelet,
Befogadja színeivel a gyönyörperceket,
Ringass el a karjaidban, s mindig úgy szeress,
Hogy ne érezzek fájdalmat, ha a rózsa tövise
Halálosan megsebzi a gyönge kezeket.
Repíts el a szelek szárnyán oda hol csak nyár van,
Ahol a szó is ott rejtőzik egy édes vallomásban
S hol a szerelem szépsége átoson a lombokon,
Ha szerenád hangja szól a szívet rabló alkonyon.
Maradj velem örökre abban a meghitt percben,
Melyben magamhoz ölelem legféltettebb kincsem,
Azt az egyetlen rózsát, mely a lelkemig hatol,
Mikor illattá olvadozik egy szívben valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése