Gyertya ég. Örökké. Érted.
Haldokló gyertyacsonk
füstje fest rólad képet.
Csak néznélek újra.
Mily végtelen birodalmat
leheltél az útra.
Rabságban voltál szabad,
mert féltél, hogy
elveszíted korlátaid.
Holt vákuumban
hulló falevélként
lebegnek szavaid.
Párnába mélyedő
téboly-agy
némán kérdez:
mondd, hol vagy?
Csak néznélek újra.
Csonttá öregült türelmem
sodor vissza a múltba.
Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése