Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2012. május 24., csütörtök

Rád emlékezem...




Fájdalmas arcú, tettető madonnám,
Kiről epedve annyiszor daloltam
S akitől csókot sohasem raboltam,
A te emléked elszállott ma hozzám.
Füstös kávéház asztalánál ültem,
Valami fojtó mámor szállt agyamra,
Dehogy hallgattam víg muzsikahangra,
Ott ültem némán, csendben, elmerülten...
Amíg rikoltva, vígan szólt a nóta,
Sűrű, nehéz köd fogta át a lelkem,
Szívemre lelni nem tudok 
azóta...
De mikor vád lett a cigány vonója
S vádolva, sírva zokogott a nóta:
Rád emlékeztem s a szívemre leltem...


Ady Endre


Mint jó szót a mostohák




Bambán, mosolyogva ébredek,
 mint aki kábult
 Szédülök, elszálló percekért élek.
 Tenyered vonalai nevetnek, -
 kergetik egymást szemeden az árnyak.
 Tested a takaróm, s fehérlik.
 Lassan kinyílnak bennem a mélyrezárt vágyak.
 Bőröd pórusain át lélegeznek a fák.
 Combjaid szorítását kívánja testem,
 mint jó szót a mostohák.


Szomorúfűz

Még mindig






 Már többé nem találkozunk; 
még vissza-visszatérek hozzád gondolatban
 - bár mások előtt rólad nem beszélek: 
ott élsz minden kimondott szavamban.
 Bennem élsz mert feloldódtál 
dacos testem idegszövetében, 
és minden percben újra perbe foglak 
és minden percben visszahódít énem. 
Próbáltalak már másban felfedezni - 
van úgy hogy néha csal a szem - 
nem élhetsz másban, 
sehol senki 
nem tud 
meghamisítani nekem.
 Kereslek mégis minden nőben, 
kutatlak térben és időben
 reménytelenül 

Lackner László

Kicsiből éled...





Kicsiből éled... 
Lelkem asztalát,
 Isten előtt terítem meg, 
hogy minden morzsáját 
magával vigye 
zarándokútjára a Fény,
 s ha holnap is a szeretet
 örököse lehetek,
 mentsváram lészen 
„a kicsi is éppen elég," 
mert befoltozza a lét 
kopott lényegét. . 

/Forró Hajnalka/