Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2008. szeptember 30., kedd

Érezlek




Itt vagy.
Belesimultál napjaimba.
Ha arra gondolok,
Egyszer majd nem simogatsz,
Egyszer majd nem csókolsz,
Felsikít torkomból a kétségbeesés.

De vagy.
De szeretsz.
Szemed csillog, ha rám nézel.
Huncut nevetés bohóckodásomon
Már ott billen szemed sarkában
Még ki sem mondott mondaton.
Tudod, mindjárt egybeölelkezve
kacagunk boldog önfeledten.

Itt érezlek most is.
Pedig messze vagy.
Szívem felett játszó kis medálhoz ér a kezem,
És testemben vibráló boldogság önt el.
Ó ha le tudnám írni az érzést,
Mely most könnycseppben koppant az asztalon!
De nem tudom.
Leírhatatlan vonzalom.

Lenéztem a cseppre.
Benne csillogott szivárványszínben a boldogság.
A boldogság is könnyet csalhat a szembe.
Hosszú évek siralma, sivársága után,
Az ész nem akarja elhinni
Naponta ezerszer hallott suttogásod:
Örökké szeretlek.
Te vagy az életem.
Nélküled nem éltem.
Nélküled nem élhetek.
Ugye, nem hagysz el sosem?

Ó Istenem!
Mondd meg őszintén! Biztos, megérdemeltem,
Hogy sok-sok év után ennyire szeressenek?

Itt vagy.
Igen itt érezlek.
Most is csilingel fülemben a nevetés,
Most is érzem ajkad puha selymét
Végigcsókolva bőrömön felejtve leheleted ízét.

Egymást szorítjuk.
Kapaszkodva a jövőbe.
Szavak nélkül is tudjuk:
Életünk lett e szerelem.


"Bárhol hajtom le a fejem



Bárhol hajtom le a fejem,
Mindenhol ott vagy velem,
Bármit hoz a sors nekem,
Segítesz, hogy véghez vigyem.
Elfogadod, hogy nehéz vagyok,
Akarod azt, amit én akarok,
Mielőtt elalszom, gondolok rád,
Neved suttogom, mint egy imát.
Bárhol hajtom le a fejem,
Gondolok rád,
Bárhol hajtom le a fejem,
Elmondok érted egy imát.
Nem kéred, hogy más legyek,
Vesztesen is kellek neked,
Ha összetörök, felemelsz,
Ha kiborulok, megölelsz,
Ha dühös vagyok, nem haragszol,
Ha fáradt, velem alszol.
Mindig csak adsz és sosem kérsz,
Az enyém vagy és velem élsz.
Bárhol hajtom le a fejem,
Te mindenhol ott vagy velem.
Tudom, hogy mellettem állsz,
Tudom, hogy engem vársz.
És túl vagyok már mindenen,
Megkérlek, maradj velem!



Amikor abbahagyod, megállsz, hogy levegőhöz juss, vagy mert már elélveztél s félholtan fordulsz le rólam az ágy puha, meleg paplanfelhőjébe… akkor, akkor érzem igazán mennyire hiányzol belőlem. Rész vagy bennem, belőlem, s ha kivonulsz belőlem, elveszítettnek érzem önmagam. Az önkielégülés csúcsa után, a bódulat lejtőjén lefelé hömpölyögve is csak sikítanám, hogy újra, kérlek újra tarst az ölelésedben, vess a hátamra, erővel, karjaim szorítsd az ágyra, mint az őrültet, ha leszíjjazzák, csókolj még, könyörögnék, az arcomat, nyakamat, míg könnyeim nem csordulnak végig az arcomon, le egészen a finoman ágaskodó, rózsaszín mellbimbókig. Kívánlak, percenként, s néha elmémben súrolom a nimfománia határát a szexualitás fontosságát tekintve, létemben betöltött szerepével. De feleszmélve azt mondhatom csak, hogy őrült s mániákus nem lehet az, ki magától a jót el nem veti. S én nem vetem el, hiányzik pillanatokban, percekben, s olykor hiányzik, ha megadod, mert a mámor a féktelen, mély bódulattól eszemet veszi, s nem tudom józanul megélni, s kívánom, örökké tartson, sok pillanatra elegendő legyen a vágy, s ne pusztán múló, szép emlékké halványuljon az idő öregedésével.


Visszakapnám örökre...



Csacsogó ajkaidat figyelném
ahogy formálják az ékes szavakat
majd karjaid közt összekuporognék
s innám azt a drága hangodat…
szemed csillogásába belemerülnék
átitatnám vele vergődő szívem
erős válad ívébe belesimulnék
visszakapnám örökre könnybefúlt hitem.

A mi szerelmünk...


n1yo80qw.gif


Azt mondja a világ
hogy nem tart örökké
mi egykor úgy égett…
Én megcáfolnám ezt,
és kiállnék
szerelmünk mellett…
Az izzó vágyunk
nem törött szárnyú madár
nem pislákoló gyertyaláng
mely olykor ránk talál!
Az idő múlása
sem tehet benne kárt
mert örök, igazi
és múlhatatlan!


Zöld szikra



Gyere Szerelmem, állj elém,
Hadd lássam szemedben a szenvedélyt.
Arcod tűzben ég, szemed zöldszikra,
Pihegő ajkad csókom issza.
Kezemet vágyad perzseli,
Míg maradék ruhád testedről letépi.
Szám, hegyeid-völgyeid bebarangolja,
Forrásod harmatját felkutatja.
Vad lángok lobbannak öledben,
Olvadunk eggyé a tomboló gyönyörben.
Már lágyan ölellek éppen rezdülve,
Mielőtt heves szívdobbanásunk lecsendesülne..

Alexander07

Szeptember




Ötkor ébredtem:
Még az előtt, hogy a hajnal
Belefénylene szemembe.
Napról napra késik a reggel.
Mikor felkelek, még alszik a táj,
(csak délidőben eszmél a nyár)
És süket a csend…
A madarak,
E nemrég még jókedvű,
Zajos csapat,
Most felborzolt tollal,
Némán gubbasztanak.

Már nem lehet meztelen testtel
Átsétálni, kávéval kezemben
A hálószobából a reggelekbe:
Fázósak a hajnalok.
Megborzongok,
Libabőrös vagyok.
Lehangoló egy idő,
Ez a nyárelűző
Koraősz.
A kandalló,
Kormos szemével rám kacsint;
De hát még zöldek a fák!
És különben is
Délben még él a nyár,
És akár
Vad meleg lehet.
Csak a hajnal…,
Meg az est…

Éjszakára,
Csukott ablakokkal kizárom,
A kellemetlenkedő,
Nyirkosra hűlő levegőt
És az őszirózsák
Nehéz, ravatal illatát.

Magányos gesztenye koppan a palán…

A kirakatok fél áron kínálják
A nyár maradékát.

Fehér Miklós

Ez már az ősz




Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök
dalt próbál szegény, a füvek között.
Szakad a húr, szétfoszlik a vonó -
nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.
Közeleg a rozsdaszínű áradat.
Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött -
elnémul a rigó, el a tücsök.

Mily korán jó, mily korán tör felénk -
hogy kortyolnánk még a nyár melegét!
Be üres is volt idén a pohár,
be hamar elmúlt ajkunkról a nyár!

S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák
az őszi ég keserű sugarát.
Hiába isszák, nem ad már erőt,
csügged az ág, sárgára vált a zöld.

Csügged az ág, ejti leveleit. -
Ó, ha az ember is a bűneit
így hullatná! s lomb nélkül, meztelen,
de állhatnék telemben bűntelen!

Zelk Zoltán

Veled


Éjjeli csendbe, halkan zengve
Szíved ütemén, dobog a zeném.
Semmi nem ingat, álomba ringat;
Te vagy veled, lelked neked
Álomba merül, velem-egyedül.

Tudod arra gondoltam...



Tudod arra gondoltam,
jó lenne egymás kezét fogva
átsétálni az életen.
Ezen.
A mostanin.
Szépen, lassan, nem sietve.
Nézelődve.
Hogy legyen időnk.
Látni. Élvezni. Szeretni.
Az életet.
Néha megpihenni,
mint a madarak
csipegetni.
Tudni,
egyszer úgyis megérkezünk.
Valahova.
Nem kérdezve,
hova,
merre,
meddig,
minek?
Az út, az legyen szép.
Mindig a napos oldalt keresni.
Hogy ne rontsuk el.
Rohanással.
Hogy a dolgoknak legyen idejük
Megérkezni.
Hozzánk érkezni
A mi dolgainknak.
A mi gondolatainknak.
Hogy ne menjünk el
a nagy sietségben mellettük.
A fontos dolgaink mellett.
Időt kéne adni mindennek.
Mindennek, ami fontos.
Nem hamis célok után rohanni.
Nem úgy, mint a hosszútávfutók.
Magányosan.
Csak a célra gondolva.
Mindig újrakezdve,
A célt soha el nem érve.

2008. szeptember 28., vasárnap

Jó éjt Te drága!


este.gif


Leszáll az est, jön egy manó,
apró álmot hozó,
piciny zsákja vállát nyomja,
aludni fogsz õ már tudja,
bebújik melléd az ágyba,
s füledbe súgja:
Jó éjt Te drága!"

SZERETLEK!



"Percek múltak az életembõl,
S mégis éveknek tûnnek
Lángok gyúltak a félelembõl
Melyek lassan kihûltek.
Érzések törtek rám, ismeretlenek
Elûzve magányom fellegeit,
S általad megismerve
Egyre közelebbrõl a boldogság gyermekeit.
Tiltott órák mik Veled teltek el
Szívemben maradnak, mint apró sóhajok
S mint ahogy kezed érintését nem feledem,
Bennem maradnak a gyönyörû napok.
Ennek az álomnak ne legyen vége soha,
Hadd álmodjam végig az életet,
Ölelõ karjaid közt megbújva mindig
S várva örökké közelgõ léptedet.
Rólad szól minden vers
Melyben Téged kereslek
De elmondani úgysem tudom...
Mennyire SZERETLEK!"


Harcos Katalin:SORSUNK...



asvrhold.gif


Sorsom immár sorsodhoz kötődik.
Látod? Már létem léted része lett.
Mosolyom napfényként beléd szövődik,
s te ragyogsz rám a csillagok felett.
Szavad zenéje incselkedik velem,
s csengő kacagásom kísért, ha alszol.
Öledben hálok minden éjjelen,
mert akkor is vágylak, ha haragszol.
Lelked derűje a fénylő napom,
s szívem békéje az éjed csendje.
Öleljen lágyan szerelmes dalom,
hogy életed sebeit befedje!
Sorsom keresztezte az utadat,
lényed beivódott az életembe.
Hiába keresel ebből kiutat
mindig találkozunk a végtelenbe.



Csendben dereng a gyertyafény


candle-1.gif

Csendben dereng a gyertyafény
Nincs semmi most csak Te meg én
Fekszünk a selymes párnák közt,
Öszzefonódik lelkünk a testünk fölött,
Most lassan mozdulok ahogy szereted
Feléd nyújtott lelkem eléri lélek kezedet.
Megsimogatod,
Mielőtt még beleolvadnál,
S érzem otthonod,
Anélkül,hogy szólnál
A furcsa remegés,
Miért majd meghalnál,
Jön,s ölelve szívemben szerelmet harapnál,
Már nem hallod hangom, s nem látsz
Azt érzed,hogy csak a lelkemre vágysz...


2008. szeptember 26., péntek

Szeretnék lenni...



Ott álltam a felhők alatt, néztem a csillagokkal teleszórt
égboltot.. Belesajdult a szívem a fájdalomba .. Ó, ha
tudnád, mennyire hiányzol .. Feltámadt a szél, olyan
kellemesen simogatta arcomat ..
Ott lennék a levegőben, a szél simogatásában,
ki hajadba túr és összeborzol
Lennék a sötét, ki szemedre álmot szór
Lennék a sok ezer kis égi csillag , amely Rád ragyog
Szeretnék lenni az ébredésben , a hajnali napkeltében
Szeretnék lenni ruhád, - takaród - Veled lenni, átölelni
Örömet adni, - vigyázni Rád - szeretni és szeretni ..



a nyár
milyen sárga
és milyen forró
mint szavad Kedvesem
amikor kedved keresem
és nyakam körül
ujjaid játszanak
míg hajam szálai közt
vágyamra találsz

az ősz
milyen barna
és milyen nedves
mint csókod Kedves
amikor áttör ajkaid között
a türelmetlen gyönyör
felajz majd meggyötör
az elnyúló pillanat
ha még várni kell

a tél
milyen fehér
és milyen hideg
mint hiányod Kedvesem
amikor meleged nem lelem
csak emlékeimből építek
boldog érintéseket
és lázas látomás csupán
vágyam mosolyod után

a tavasz
milyen zöld
és milyen selymes
mint szerelmed Kedves
amikor elmerülök illatodban
és a lüktető boldogság valahonnan
újra és újra ránk talál
mint a természetre
az ismétlődő élet és halál

NAPHIMNUSZ




NAPHIMNUSZ

Szeress úgy, mint a Nap!

”A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.


Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.

Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.

Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!”


Mátyásnak köszönhető, hogy szülőháza még áll Kolozsváron

1443. február 23-án, azaz 565 esztendővel ezelőtt született Hunyadi Mátyás Kolozsvárott. De miért éppen ebben a városban, ha ott volt Hunyad, későbbi nevén Vajdahunyad vára, a család központi birtoka?

Mátyás kolozsvári születésének magyarázatát Hunyad várának korabeli állapota indokolhatja - nyilatkozta a National Geographic Online-nak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem történész-művészettörténésze. Dr. Lupescu Radu (aki jó ideje kutatja a Hunyadi-család erdélyi múltját) hozzátette: megcáfolhatatlan bizonyíték ugyan nincs az okokra, azonban a korabeli írásos emlékekből kitűnik, hogy Vajdahunyadon Mátyás apja, Hunyadi János, aki 1441-ben erdélyi vajda lett, jelentős építkezésekbe kezdett, hogy a rezidenciát új igényeinek és társadalmi helyzetének megfelelően alakítsa át.

,,Amikor 1443-ban Mátyás megszületett, Vajdahunyadon javában folytak az építkezések, azaz a vár lényegében lakhatatlan volt. Hunyadinak igen jól alakult a kapcsolata Kolozsvárral, így átmenetileg itt keresett szállást Szilágyi Erzsébet számára. Egy módos polgár, Méhfi Jakab házát bérelte ki, Kolozsvár korai erődítésének, az Óvárnak déli kapujával szemben. Erzsébet végül hosszabb ideig maradt Kolozsváron, itt került sor Mátyás megkeresztelésére is" - adta meg a magyarázatot a kutató.

Mátyás király Kolozsvárja

Kolozsvár éppen Mátyás születésének századában élte fénykorát, a 15. század végére Szeben után Erdély második legjelentősebb városává vált. Már Luxemburgi Zsigmond, majd később Mátyás is kiváltságokat adományozott Kolozsvárnak - mondta portálunknak Lupescu Radu. A gazdasági felvirágzás mellett a város jelentős politikai eseményeknek a színtere is volt, amelyek azonban rövid időre éppen a fejlődését gátolták.

,,1437-ben, Zsigmond király uralkodásának éppen utolsó évében, több vármegyére kiterjedő jobbágylázadás zavarta meg Erdély nyugodalmas hétköznapjait. A lázadók ellenállását csak több hónapos próbálkozás után sikerült megtörni, akik érzékelvén vesztük közeledtét, meglepő módon Kolozsvár falai között kaptak menedéket. A lázadók vezére végül Kolozsvár közelében esett el. A lázadók befogadása megfontolatlan lépésnek bizonyult, mivel Albert király megfosztotta a várost fontosabb kiváltságaitól. A polgárok jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy visszakapják elvesztett jogaikat és végül Hunyadi Jánosban találták meg emberüket. Hunyadi közbenjárására I. Ulászló rehabilitálta a várost 1444-ben" - tette hozzá a történész-művészettörténész.

Kolozsvár Mátyás születésének századában folyamatosan növekvő, épülő, tipikus középkori nagyváros volt. Folytatták és nagyjából befejezték a még előző században elkezdett Szent Mihály-plébániatemplom építését, 1405 után megkezdődött a várost körülölelő új várfal építése, a szerzetesrendek - különösen a domonkosok majd a ferencesek - is építették saját kolostoraikat. A polgárság is erőteljesen építkezett: a legtöbb, városszerte ma ismert gótikus faragvány az akkori polgári építkezésekhez köthető. ,,Mátyás azonban a városnak egyik nyugodalmas fertályán, az Óvárban született, amely a 14. században esett át hasonló átalakuláson, így a következő században viszonylagos nyugalmat biztosított lakói számára" - magyarázta Lupescu Radu.

A szerencsés-szerencsétlen szülőháztól a Mátyás szoborig

Királlyá választása után Mátyás magatartása Kolozsvárral kapcsolatban arról tanúskodik, hogy a várost ugyancsak a szívébe zárta. Pedig akadt nézeteltérése is a helybéliekkel.

,,Dengelegi Pongrác Lászlót, Mátyás első fokú unokatestvérét, aki a kolozsmonostori apátság kormányzója volt, egy helyi konfliktus alkalmával a kolozsváriak meggyilkolták. Mátyás azonban, szokása ellenére, meglepően elnéző volt" - avatott be a részletekbe a kutató. Később a király megerősítette a város régi kiváltságait, illetve újakat adott. A maga nemében egyedülálló módon külön kiváltságban részesítette a szülőházat: 1467-ben minden adó alól felmentette. És ez a kiváltság volt az, amely századokon át megőrizte a falakat, amelyek közt a király született.

A későbbiekben ugyanis a mindenkori tulajdonosok meglehetősen sok bonyodalmat okoztak a városban, hiszen újra és újra érvényesítették a királytól kapott jogot. ,,Kolozsvár végül 1740-ben megvásárolta a házat, de nem azért, mert Mátyás született benne, hanem mert esetleges új idegen tulajdonosa, a mentesség révén, anyagi kárt okozott volna a városnak" - ismertette a ház történetét a történész-művészettörténész.

Előbb kórháznak rendezték be, majd az 1830-as évektől börtön lett. Később részben kórházként, részben börtönként használták. 1887-es látogatása során I. Ferenc József meg is jegyezte, hogy a kolozsváriak nem igazán mutatnak kegyeletet iránta. Ez volt az a pillanat, amely lényegi változást hozott Mátyás kolozsvári kultuszában.

,,1889-ben házát emléktáblával jelölték, megsokasodtak a Mátyással kapcsolatos előadások, színielőadások, majd 1893-ban pályázatot írtak ki a város központi terén felállítandó Mátyás-szobor ügyében" - idézte fel a szobor felállításának történetét Lupescu Radu. ,,A monumentális szoborcsoportot 1902-ben leplezték le, amely még az 1901. évi párizsi világkiállításon elnyerte a szobrászati nagydíjat. Mindemellett azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a Mátyás-kultusz elterjedésében kulcsfontosságú szerepet játszó mű - Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól - a kolozsvári miliőben született, itt is nyomtatták ki. Tehát ha többnyire látens formában is, de Mátyás emlékezete mindig élt a kolozsváriak körében."

Mátyás kettős emlékezete

,,A Mátyás-kultusz 20. századi alakulásáról talán a Mátyás-szobor tanúskodik a legjobban" - véli a történész-művészettörténész. A felavatásakor a magyar királyság címerével díszített remekművet 1919 után csonkították meg először a román hatóságok, amikor eltávolították a címert, és az uralkodó nevét románul tüntették fel rajta. Hasonló szellemben 1932-ben a neves román történész, Nicolae Iorga által írt idézetet tartalmazó táblát helyeztek el rajta, amely említést tesz Mátyás Moldvában elszenvedett vereségéről. Így paradox módon a király dicsőségét tükrözni hivatott emlékmű Mátyás vereségének is hirdetője lett.

,,1940-ben ismét változott a helyzet, amikor az új magyar kormányzat visszaállította az eredeti, 1902-es állapotot" - sorolta a szobor kálváriáját Lupescu Radu. A második világháborút követően a román hatóságok ismét eltávolították a magyar címert, majd pedig a kommunizmus népek közötti barátságának szellemében a semleges hangzású latin Mathias rex felirattal látták el a szobrot. Ez egy ideig mindenkinek megfelelt. 1992-ben a szoborcsoport ismét a szélsőséges politika áldozata lett. Kolozsvár akkori polgármestere személyes ambícióktól fűtve megint elhelyezte a Iorga idézetet.

Mostanra azonban békésebb mederbe terelődött a szobor sorsa és vele Mátyás kultusza. A város főterén tavaly átfogó rendezésbe kezdtek, amelynek része a Mátyás-szoborcsoport restaurálása is. A munkálatok idén kezdődnek, a költségeket közösen fedezi majd a magyar és a román állam. Közben hagyománnyá válik az emlékezés Mátyásra: egy helyi szervezet, az Amaryllis Társaság idén immár 16. alkalommal egyre nagyobb tömegeket megmozgató rendezvénysorozattal állít emléket a királynak. Ugyanez a társadalmi szervezet szeretné azt is elérni, hogy a szülőházban állandó Mátyás-kiállítással emlékeztessék a látogatókat Kolozsvár és a király közös történetére.

A cikk elkészítésében Dr. Lupescu Radu, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem történész-művészettörténésze volt a National Geographic Online segítségére.

Írta: Kovács Olivér
Fotó: Gotthard Ernő


Mátyás király városa

Idén ünnepeljük Mátyás király koronázásának 550., születésének 565. évfordulóját. Kolozsváron kiemelten fontos az ünnep. Nézzük meg régi képes levelezőlapokon az ottani emlékeket, hagyományokat!
Irta: Hatvani Márk

A reneszánsz évében a legtöbb szó a korszakot is meghatározó, legendás királyunkról, Hunyadi Mátyásról esik.

A XV. század elején építették, és máig áll Mátyás király szülőháza, amit a Mátyás király utcán át az Óvárba tartó sétánkkal látogathatunk meg. A hagyomány szerint e házban, az utcára néző kapu melletti szobában, 1443. február 27-én ,,az igazságos király Hunyadi János kormányzó felesége, Szilágyi Erzsébet szokott szállásán jött világra".
( A ház akkor a magyar Méhfi Jakab szőlősgazda tulajdonában volt. Veje, Kolb István szász polgár örökölte, s az ö tulajdonában volt, mikor Mátyás király tartozékaival együtt 1467. szept. 28-án örök időre felmentette minden adó és közteher alól. )
Középső része a legrégibb: két szélső és hátsó része reneszánsz toldás, emellett szembetűnő a háznak a szép, színes cserépfedél burkolata. Sokáig a ház ajtaján és ablaka vastábláján ott volt a Hunyadi család címerállata, a holló



Mátyás szülőháza

A 19. századra a házat ,,hányatott sorsa, a kellő gondozás hiánya" már megviselte: transzportház, katonakórház, börtön is működött falai között. De 1888-ban az akkor, félezer éves épületet - Ferenc József császár látogatása után(!) - város elöljárósága rendbe hozatta, s szép művészi emléktáblával látta el. Ezt Pákei Lajos kolozsvári építőművész tervezte, s Zala György a kiváló szobrászművész kivitelezte. Jelenleg az Erdélyi Kárpát Egyesület Múzeuma működik benne.



Fadrusz János alkotása a Mátyás téren


A város közepén terül el szép tágas négyszögével a szabályozott Mátyás király tér, melyről a belváros öt fő és három mellékutcája indul ki. Főbb épületeit részben a XVI - XVII. században emelték. Így: Szent Mihály plébániatemplom, a plébániaház, gr. Wass -ház, Jósika -ház, Rhédey -ház, Pataki-ház, Teleki-ház, Báthory - ház, Bánffy palota.

Körülbelül középen áll Fadrusz János alkotása, Mátyás király zseniális, pátoszias lovasszobra.



Szoboravató

A Mátyás szobor leleplezésének ünnepét 1902. október 12-én tartották. Az ünnepségen részt vett a király képviseletében József főherceg valamint, Széll Kálmán miniszterelnök, Apponyi Albert, Jókai Mór és Tisza István is. Mátyás király lovasszobra a talapzatával együtt 13 méter magas! A neves korszakra visszaemlékező közönség később nevet adott a jelképes mellékszobor alakoknak, történeti személyekké változtatva. Így a szoboralakokat : Magyar Balázsnak, Kinizsi Pálnak, Zápolya István nádornak és Báthory István erdélyi vajdának tartják számon.


Mirko Feesche:SZERETET



Láttam a szeretetet. Láttam
rózsák között járni a nyárban.
Aranygyűrűjére nap nevetett,
s olyan szép volt a szeretet!
Aztán találkoztam a szeretettel
út közben. Súlyos terhet vett fel:
mások terhét. Játszó kisgyermekhez
hajolt le... S meglepett, hogy egyre szebb lesz.
Ott is találkoztam vele,
ahol hullt a fák sárga levele:
betegségben, ínségben, szenvedésben.
Mindenütt boldog szolgálatra készen.
S láttam fekete, fénye vesztett
napon. Hordozta a keresztet.
Mert testvére veszélybe tévedt,
utánament, nem latolt, kérdett,
és nem maradt ideje semmi
szennytől, mélytől visszarettenni.
Ment, amerre tövisek téptek.
Soha nem láttam olyan szépnek!

Fordította: Túrmezei Erzsébet


Ha akarod




Ha akarod, most veled álmodok,
Szavaimmal megnyugtatlak,
Ami fájt, már soha ne fájjon.

Ha akarod, most elvarázsollak,
Koronaként kúszó fényben,
Testemmel lelked melegítem.

Ha akarod, karomba ringatlak,
Szívemhez hajtom fejedet,
Érezhessem lüktető sejtjeidet.

Ha akarod, szótlanul nézlek,
Gondokat távol, messze, tartom,
Lágy szellőből szivárvánnyá válok.

Ha akarod, őrzöm féltett álmod,
Napsugár szirmokkal melegítelek,
Ha meglátsz, szemed káprázzon.

Ha akarod, karom feléd nyújtom,
Szívem fényét szórja mindörökké,
Ha nem bánod féltett Kincsem


Szeress úgy




Szeress úgy, hogy Neked én legyek a felkelő napfény,
szeress úgy, hogy több legyek a földi kincseknél!
Szeress úgy, hogy mindig kerüljön a bánat,
s ha mégis utolérne, hát jöjj s én karjaimba zárlak!
Szeress, mert szép dolog a szerelem,
és még szebbé teheted, ha megosztod velem.
Szeress úgy, hogy feledjem minden gondomat,
és évek múltán boldogan idézzem a közös pillanatokat!
S még valamit mondok, ami fontos lehet Néked: csak annyira szeress, amennyire én szeretlek Téged!"

Rád hangolódva




Itt állok elõtted,
álarcok nélkül,
keresem a húrt,
melyet megpendítve
Lelkedhez érhetek.
Itt állok elõtted,
mozdulatlanul,
érteni szeretnélek,
s szólok hozzád:
áruld el ki vagy Te?
Itt állok elõtted,
Lelked mágnesként
vonzza Lelkem,
hagyom hát, hogy
közel vonj egészen.
Itt állok elõtted,
lágy szellõ hozta
hozzám kérésed,
hogy teremjek itt,
s mentselek meg téged


2008. szeptember 25., csütörtök

Jó Éjt…




Ha csillag ragyok odakint,
S a hold amikor betekint,
Rád gondolok, kedvesem..
S amikor már minden fáj,
hogy mindenre írt találj,
simogatlak csendesen…

Ha egy új nap hajnalán
madár dalol fenn a fán,
megcsókollak, kedvesem…
S ha megtör a napi gond,
Elég volt! Azt sose mond…
Megölellek csendesen…

S ha bánat ül sziveden,
bántani nem engedem…
Veled leszek, kedvesem.
S ha álomra hajtanád
fejed, úgy mint hajdanán,
nevemet hivd csendesen…


Ha most itt lennél






"Még senkit sem szerettem ennyire...
Vagy ez is csak a képzeletemben játszó gondolatok egyike?
Ha lefekszem este, csak Rád gondolok,
Éjszakánként csak Rólad álmodom.
Minden éjjel itt vagy velem,
De reggelre nem marad, csak az üres végtelen.
Érzem, ahogy ajkad végigsimítja szám,
S kezed simogat akár egy törékeny porcelánt.
Tekinteted végigpásztáz arcomon,
Testemen érzem a kintrõl érkezõ gyenge fuvallatot...
A függönyön át bekukucskál a sápadt Hold,
S én halkan dúdolok egy bús dallamot.
Nem tudom nélküled elképzelni az életem,
De Te minden éjjel eltûnsz oly hirtelen.
Nekem Te vagy az édes éjféli kísértet,
S a szívem éjszakánként visszavár Téged!"


Szeretlek



"Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre jobban
Ott bujkál a két szemedben,
rejtozködõ mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, Veled szép,
És Veled teljes az élet!"

VELED




Ha Veled vagyok, megáll az idõ,
megszûnik körülöttünk a világ.
Karjaidban melegség, nyugalom fog át
Érintésedtõl bizsergek, ha kezed,
Ajkad bejárja testemet.
Te vagy kire vágyom,
Rád gondolok hosszú éjszakákon,
Kézen fogva sétálok át
Veled együtt az öröm pillanatán.
Megszámlálhatatlan percek
Millió csókjai után...
Újra érezni akarom ajkadat,
Kezedet, mely simogat...
Érezni azt, hogy:
VELEM VAGY!"



Ha most kérdeznél...






"Szeress, mert rövid az élet,
Szeress, mert szeretlek Téged,
Szeress, hogy velem boldog legyél
Szeres, nehogy egy életet tönkretegyél!
Szeress, hogy viszont szeresselek,
Szeress, hogy tudjam: szerethetlek.
Ameddig szeretsz addig élek.
Szeress sokáig, mert meghalni félek!"

A levegõ urának..



1177864289.gif

"Ha szívembe látnál:
hömpölygõ, duzzadó ár,
mely átlépi partjait,
s túlcsordulva eléri lábaid.
Ott megáll, körülölel,
becéz, simogat,
majd magával sodor
orült, pusztító kéjtáncba.
Akarlak! SZERETLEK!
-mondja a folyó,
s tengert érve, összeolvadva
békét talál...
Te vagy az én tengerem!"

Érints meg egy gondolattal



"Érints meg egy gondolattal,
Melybõl hûs szellõ fakad.
Érints meg egy varázslattal,
Melybõl a pillanat szalad.
Érints meg egy tekintettel,
Melybõl a szerelem marad.
Érints meg a két szemeddel,
Melybõl napsugár fakad.
Érints meg a két karoddal,
Melybõl áram szalad.
Érints meg hûs ajkaddal,
Melybõl csak csókod marad!"


Írnom kell, rólad, rólam



"Írnom kell, rólad, rólam,
érzéseimrõl, neked, magamnak.
Örök igazság: a szerelem
a legnagyobb, a legszentebb
dolog, mit ha nem ismersz
nem vagy nõ, nem vagy férfi.
Kell valaki, aki megért téged,
kell, hogy úgy érezd megérted.
Valaki, ki úgy érzed, szeret,
s a csókodtól, mint egy levél megrezeg.
Vele álmodsz, vele ébredsz fel.
Keresed, örülten, vágyaktól vezérelten
s ha megleled, s azt hiszed, a tied,
soha el nem veszted, mint esõcseppet
a végtelen tenger, elnyel, magába fogad
a csoda, a gyönyörû, tiszta, mély szerelem.
Elvarázsolódsz, megismerkedsz, a barátod lesz,
a varázs, a mágia, az ezerszer-ezer csoda,
megnyugszol, béke lesz a szívedben,
és ha ez az igazi, ragyogsz, és ragyogtatsz.
...

Megtalálod az igazit, rád talál a szerelem,
a nyolcadik, a legnagyobb csoda, földöntúli,
mindenek feletti, úgy tekint rád, mint kisbaba
ártatlan szeme minden újra, szépre
csodálkozón, kérdõn: velem is megeshet
valóban, igazán, létezhet?
Minden más értelmét veszti, ócskáshoz kerül,
hisz tündököl, minden mást elhamvaszt a
szerelem vérvörös lángja.
A tiéd, megkaptad, vigyázz rá,
zárd el duplán-biztos páncélszekrénybe:
a szíved közepébe, tápláld, szeress,
és hagyd, hogy szeressenek,
ne akard megmagyarázni, csak
hagyd, cirógatni, végig simítani magadon
az érzést, fogadd magadba, körülölel majd
és megmelegít, akár nyári szellõ, langyos,
kristálytiszta mindenek ura, végtelen óceán.
A szerelmet az élettel együtt,
és annak végéig tanulod, meg soha
nem ismered, a magyarázhatatlan csodát,
nincs képlet, nincs szabály, csak érzetek,
érzelmek, haja fejed magába fogadó
selyme, bársonya, mindig meglepõ,
magával ragadó arca, naponta megcsodálod,
elvarázsol, magához láncol, mint tiszta oxigén,
életet ajándékoz minden nap minden pillanatában.
Ajka, és ahogy csókol, megremegsz, ájulás,
lábaid gyengék, mindenek súlya, a szerelem
nehezedik rájuk, álomtájra, álmok közé repít
oly-oly könnyedén.
Csak az ajkak beszélnek, minden más érdektelen,
elmondják egymásnak a varázsigét, a Titkok Könyvét,
belelapoznak, beleolvasnak,
és rájössz mindez nem földi gyönyörûség,
a csodák-csodáját éled át könnyedén.
Nyakán az inak, megfeszülnek,
és te magadba szívod nõi illatát,
melyhez nincs hasonló, nincs más kábulat,
rácsodálkozol testének minden elrejtett kis
pontjára, szemed színt vált, magával ragad
a gyönyör, nem tudod, mit miért, hol és hogyan,
és õmagába fogad, rád tapad, eggyé válik veled,
megszunik tér s idõ, szerelemvörös betûkkel
íriszébe égeted gondolatod: SZERETLEK!
Szerelempárás testére tekintve
egy érzés, két karodba zárd, öleld, félton, óvón,
nem engednéd, kell, bódítóan kell neked,
minden pillanat minden pillanatában,
örökké, hiszed, a halál is legyozhetõ,
mindig szeretni akarod, vigyázni rá,
táplálni, vigyázni a csodát,
ismételni, csökönyösen ismételni,
mert nem lehet megunni.
Létezhetsz, mert létezik,
szerethetsz, mert szeret,
beszélhetsz, érti szavad,
érti, felfogja, mit mondasz,
de csak rábólint, hisz neki annyira egyértelmû,
mint hogy holnap is lesz egy nap, felkel a nap,
forog a föld. De azért hálás neked, bólint,
õ is így gondolja, amit elsuttogtál:
MEGSZERETTELEK ÉLETRE-HALÁLRA!"


"Sötét az út, de a végén ott a fény



"Sötét az út, de a végén ott a fény,
s meglátod a szerelmed a végén.
Ott áll a fénysugár közepén
és feléd nyújtja a kezét
-Az életed vagy én?
Letörlöd könnyeid arcodról,
és gondolkozol.
Ott állsz bénán,
s hosszú habozás után
eszedbe jutnak az emlékek,
az emlékek melyek helye éget,
s ha úgy döntesz maradsz, tovább sebez téged.
Végigfolynak könnyeid arcodon,
s eszed a szíveddel harcol.
Szíveddel, melyben emlékeid őrzöd
a sok szép pillanatod melyet a fiúval töltöd.
Végül eszed győz, s szíved veszít
csak egy szó mellyel a fiú örökre elveszít.
A fény lassan elhalványul,
s szemed elé félhomály tárul.
Az utat újra sötétség takarja,
a szíved mindörökre egy fájó seb marja."


Lelkem meghitt csendje felborult hirtelen




"Szívemben sokáig alvó
tűz most hirtelen éledni kezdett.
Tudom, hogy ez az érzés egy kezdet,
mely egy másik ember felé űz.
Lelkem meghitt csendje felborult hirtelen,
most belép életembe egy vonzó idegen.
Szívem azt súgja ne hagyd tovább menni!
-Érzéseidet engedd csak bátran szárnyra kelni.
E pici parázs mi eddig csak pislákolt,
s nyugodt napjaimban zavart nem okozott,
Most egyre nagyobb és forróbb lángra kap,
s érzem, hogy e tűz a szívembe harap.
kimondhatatlan boldogság vesz erőt rajtam,
SZERELMES VAGYOK!
Talán ezt akartam?
-Nem, nem akartam csak sodort az ár,
mely azt súgta rád valahol boldogság vár.
S mint minden ember vakon hallgat e szóra
Megyek az árral, magamat hajszolva.
Hajszolom a szívem, mert tudom, magamat
olyan érzésnek adom,
Mely életem perceit örökre betölti
S kettőnk vágyait beteljesíti."


2008. szeptember 23., kedd

MONDD ÚJRA

Elizabeth Barrett-Browning:

MONDD ÚJRA

1154879289.gif
Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd ... szeretsz ... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres,
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd szeretsz, szeretsz ... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva ... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...



Lettem

aholdfnynl.gif

Komáromi János

LETTEM

lettem magányos csillag
véges világegyetemedben
lettem az "én"
az életedben
lettem gén
végtelen láncodban
lettem könnyed lépés
esztelen táncodban
lettem apró vércsepp
gyönyörű testedben
lettem csillanó remény
könnyező szemedben
lettem sikoly
beteljesült vágyadban
lettem sóhaj
összegyűrt ágyadban
lettem halvány holdfény
az ijesztő csendben
lettem kint felejtett könyv
az őrjítő rendben
lettem csókok íze
szikkadó szádban
lettem józan áramlat
az esztelen lázban
lettem árnyék a
szemed mögött
lettem bánat
két kezed között
lettem eső
nyár hevében
lettem húszas
koldus zsebében
lettem izzadság csepp
fénylő bőrödön
lettem ív, csókolni való
szemöldökön
lettem, amit
mindig kerestem
lettem, ami
sohasem lehettem.


Nélküled




Mondd, ugye te nem kívánod,
hogy rozsdás szóval hazudjak könnyű álmot,
ha azt kérdezed tőlem, hogy aludtam:
jól tudod, a rideg háztetők alatt,
a gyéren szűrt sugarakban
minden ostobán áll és mozdulatlan, -
és mikor a hajnal
házat ácsol a téli szürkeségben,
ugye nem akarod, hogy eltagadjam,
nekem - nélküled - semmi örömöm nincsen...?
Mondd, ugye te megértesz,
hogy este, amikor az alkony alvadt sebe
a fényes égen gyógyulni látszik,
hiába békés a táj, és a kép színes,
- akár Canaletto híres gondolái, -
nélküled minden együgyűen semleges...
[...]
Lágy, szépdallamú, de igaz verseket írtam,
néhol már giccs, - és ez sokszor megriaszt:
romantika, dús érzelem fülledt a sorokban,
s a közhelyektől arcomra fagyott a grimasz.
[...]
De ha nem vagy itt, üres és jeltelen a térkép,
hideg kövekbe dermedt,
széthullt, ős-csontokból
hiába őriz itt kanyargó lépcsősort a hegység:
az ember felejt, a kősziklák soha, - azt akarom,
hogy a jelet talpad lenyomatai is véssék... -
hadd lássák az utánunk jövők: ez szerelem volt.
És szép.
Mondd, ugye nem kell semmitől félnem...?
Tudom, - úgyis viszel magaddal. Észrevétlen.
[...]
...de azt hiszem, már ez is romantika.

Kovács Anikó


Maradj velem



Maradj velem, ha utcák vadonában,
nyüzsgő tömegben társtalan bolyongok
és összefog mindenki ellenem,
bűn buktatóin ne botoljék lábam,
védőn, mint vándort ráboruló lombok,
takarj be s fordítsd befelé szemem.
Maradj velem s kísértetes magányom
rémségeit rámzúdúlni ne engedd,
nincs hajladozóbb nádszál kívülem
s ha lelkem tépelődve sok talányon
testem törékeny cserepében szenved:
szép szavaidra nyisd meg a fülem.
Maradj velem, ha úttalan utakra
terel a képzelet vad vágtatása,
ha nyugtalan szív tétován vezet
s kalandok fényei után kutatva
nyugalma sírját esztelenül ássa:
tedd homlokomra hűsítő kezed.
Maradj velem, ha elragadna lázam,
fékezz, ha vérem és vágyam csihol még,
sötétre szürkít már az alkonyat,
mind mélyebbre kell magamat alázzam
s ha rossz ritmusra hamisan dalolnék:
te szólj helyettem s vedd el hangomat.
Maradj velem, ha éj sötétül kinn-benn
és benne elmerül és semmivé lesz
dal, ifjúság, barátság, szerelem,
ha mindent elhagyok és elhagy minden:
örök szépségre s ifjúságra élessz
s maradj örökre Te, csak Te velem.

Gát István


Álmomban a Tied voltam



Vad folyó zúgva, tajtékozva mélybe zuhan
Hömpölyögve rohan, gondolataim, elsodorja.
Álmomban megjelentél, éreztelek, láttalak.
Vonzottál, mint a bolygókat, a földet a nap.
Tudom, érzem, hogy valahol vagy!
Mint a virágzó fák, a zöld mezők tavasszal,
Vonzzák a virágokról port gyűjtő darazsat,
Mint ahogy vizet kíván a sivatag száraz homokja
Úgy röpülnék hozzád, szomjazva csókodra.
Simulni szeretnék kitárt karodba!
Gondolataid felhőként sodródnak felém,
Mint magas hegy csúcsát, elfoglalják elmém.
Lágyan hullámzó dallamot egy hegedű zenél,
Érzéki hangja szerelmes, nincs semmi kétség.
Illatod érzem, nem látlak, de érezlek Én!
Mikor kitörni készül a vihar, sötétség terem,
Mikor villámok cikáznak a fejünk felett,
Mikor az ég készül leszakadni, és esőt teremt,
Ott tombol akkora erő, mint a vágy bennem.
Szeretnék felébredni végre!
Apró cseppeket varázsol a forró föld, párás lehelete,
Képzeletemben a Te tested izzik oly hevesen,
A Te lényed varázsol el, repít a fellegekbe,
Tökéletesen eggyé olvadunk a fullasztó gyönyörbe.
Nincs idő, nincs tér, Veled minden végtelen.

Lőrinczi L. Anna


Aranyhomok partra kiemel



Ha szirt mögé bújsz, én az alattad hömpölygő víz leszek,
mely elkap, és magába fogadva véd,
mikor a sziklát épp elengednéd...
nem kérdez, csak ringat,
dobogó tengerszív ütemmel nyugtat,
mások elől elrejt,
csak körvonalat sejtet,
ha akarod melletted áll némán,
ha menekülnél, elenged, nem kérdez
csak néz Rád...
aranyhomok partra kiemel, ha békére vágysz,
de mindig ott találod,
ha jön az ár-apály,
közeledik...távolodik, de ott lesz, és vár Rád...

Kovács Nóra


Tudod...



Tudod, mióta vagy, azóta végigkísér egy érzés, mintha mindig is mondanád, vagy talán sokszor mondtad is, hogy olyankor jövök, amikor jó, hogy vagyok, vagyis már régtől, mindig is útban vagyok feléd, de talán csak azért, mert soha nem engedtem meg magamnak, magamat lebeszélni rólad, nem engedtem meg magamnak, hogy valami rosszul értelmezett illendőség, vagy büszkeség avatkozzon az érzés útjába.
Utat engedtem a bennem fakadt forrásnak, és azóta szép tájakat jártunk be, mi ketten, kézen fogva, még jó, hogy emlékemben él, a kezed érintése, valóban, mintha a szél vinne magával, úgy hagyatkozom az érzésemre, soha nem állok útjába, néha tán, ha megbántódtam, de akkor idővel úgy érzem, a természetnek állítok akadályt, táncolok, veled táncolok, mindig reménykedem, hogy az érzés jókor jelentkezik, hogy nem érkezem rosszkor, ha néha a lábadra is taposok, ha néha fájdalmat is okozok, akkor is tudom, hogy hozzád kopogtatás nélkül is bemehetek.

.kaktusz

2008. szeptember 21., vasárnap

Aludj ,Kedvesem




Rózsás estére ráterül a homály

az égbolton kóborgó szellő száll

aludj Kedvesem, jó éjszakát!


A Hold és a csillagok ragyognak

szobádba álom angyala száll

aludj Kedvesem, jó éjszakát!


Szemedre borítja tiszta fátyolát

lelkedre nyugalmat, szerelmet ád

aludj Kedvesem, jó éjszakát!

Szomorúfűz


Útravaló



Mit adhatnék
mely kincsként csillog
s az úton segít…
ha majd a hold
szemed elől
felhők mögött
kerget álmot…
mily dallamot
ültethetnék
mint magot
szíved mélyén
… ha majd kívánod
ott legyek Neked
mint őrző angyalod
ki átölel csendesen
csak, ne érezz bánatot.

Mirian


2008. szeptember 19., péntek

Hallod az éj hangját?




Hallod az éj hangját?
Hallgasd gyönyörű dalát!
A baglyok huhogását,
a szellők lágy zúgását.
Csitt, hallod, amit én?
Szárnyával suttog a denevér.

Hallod? Elnémult minden.
Nem hallani semmit sem.
Élvezd a csendet, mely
karjával átfont minket.
Felejtsd el most a gondokat,
ne törődj velük, míg velem vagy!

Látod? Nézz az égre!
Hogy ragyog a csillagok fénye!
S a hold. Látod a holdat?
Ezüst fénye világítja arcodat,
mely oly gyönyörű számomra,
mint a vakító nap világa.

Látod? Csak ketten vagyunk.
Ketten az éjben a városon túl.
Nézz rám, fogd meg kezemet,
A sötétség országa titkokat rejt.
Fedezd fel őket,
s engedd, hogy segítsek!...

Ketten az éjben minden csodás,
ezt te is tudod most már...
A hajnal közeleg felénk.
Látod a felkelő nap fényét?
S a madarak énekét hallod?
Ma ők is nagyon boldogok!