Rád emlékezem...

Fájdalmas arcú, tettető madonnám,
Kiről epedve annyiszor daloltam
S akitől csókot sohasem raboltam,
A te emléked elszállott ma hozzám.

Füstös kávéház asztalánál ültem,
Valami fojtó mámor szállt agyamra,
Dehogy hallgattam víg muzsikahangra,
Ott ültem némán, csendben, elmerülten...

Amíg rikoltva, vígan szólt a nóta,
Sűrű, nehéz köd fogta át a lelkem,
Szívemre lelni nem tudok azóta...

De mikor vád lett a cigány vonója
S vádolva, sírva zokogott a nóta:
Rád emlékeztem s a szívemre leltem...

Ady Endre

Mint jó szót a mostohák

Bambán, mosolyogva ébredek,
 mint aki kábult
 Szédülök, elszálló percekért élek.
 Tenyered vonalai nevetnek, -
 kergetik egymást szemeden az árnyak.
 Tested a takaróm, s fehérlik.
 Lassan kinyílnak bennem a mélyrezárt vágyak.
 Bőröd pórusain át lélegeznek a fák.
 Combjaid szorítását kívánja testem,
 mint jó szót a mostohák.


Szomorúfűz

Még mindig

 Már többé nem találkozunk; 

még vissza-visszatérek hozzád gondolatban

 - bár mások előtt rólad nem beszélek: 

ott élsz minden kimondott szavamban.

 Bennem élsz mert feloldódtál 

dacos testem idegszövetében, 

és minden percben újra perbe foglak 

és minden percben visszahódít énem. 

Próbáltalak már másban felfedezni - 

van úgy hogy néha csal a szem - 

nem élhetsz másban, 

sehol senki 

nem tud 

meghamisítani nekem.

 Kereslek mégis minden nőben, 

kutatlak térben és időben

 reménytelenül 

Lackner László

Kicsiből éled...

Kicsiből éled... 

Lelkem asztalát,

 Isten előtt terítem meg, 

hogy minden morzsáját 

magával vigye 

zarándokútjára a Fény,

 s ha holnap is a szeretet

 örököse lehetek,

 mentsváram lészen 

„a kicsi is éppen elég," 

mert befoltozza a lét 

kopott lényegét. . 

/Forró Hajnalka/