Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2012. november 12., hétfő

Egybeforrva - Euterpéhez






 Mondd, leszel-e a múzsám,
 rezdülés estéim átsejlő blúzán,
 hajnalban pisla lámpafény,
 mielőtt a Hold lábra kél, 

 kacér szellő a vállamon, 
gödröcske durcás államon, 
fülcimpán csókok ujjbegye,
 bűnömre az Úr kegye,

 vagy inkább imám szólama,
 kórusból (ki)csengő szózata,
 koldus költőnek falat kenyér, 
ellenségének nyitott tenyér? 

Ó, legyél a csend! A végtelen. 
Helikon csúcsán védtelen
 alvó tudatom kútfeje, 
ha bőrömön átfut a bús zene. 

 Legyél a szóm, ami átitat 
embert, világot, s lám áhítat 
cseppen ajkamról eléd. 
A remény, hogy Isten malmából erény 

 szitál fejünkre port, kevés,
 hát sok kishitű költő téged kér: 
Húzd öledbe ez árva főt, 
vezesd kezét, ezt várja ő. 
 Ne hagyd magára, légy támasza,
 magányos cédrusnak ágyasa.
 - Fuvoládról, ha dallam száll, 
emelj magadhoz,olvadj rám! 

 2011.07.04. Zsefy Zsanett

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése