Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2012. november 12., hétfő

Károly Nyárády:Hajnali Tangó




Ha próbáltad valaha hajnalban
 Tangóba fojtani testedet, akarva-akaratlan 
Akkor tudod, milyen az, mikor a szerelmed 
csúcsra lépik, s életre pattan te veled! 

 Derekad feszes, s büszke a fejed
 tartása és lépésed is délceg 
Nődet tartod feszesen, ki lépésed 
Követi hűen, a parketten most veled!

 Egybeolvadva fordul, pörög neked
 Rózsaszállal ajkai közt incselkedik veled 
Elkapod, megfordul, és itt van előtted
 Izmos teste rándul, tudod, ő most tied! 

 Dalra kelve sírdogál harmonika
 Benned van és ég fél Argentína
 Persze akkor, ha lenne hely, s elférne még!
 Tüzes nőd mellett, aki a parketten úgy ég! 

 Vén zongorista mosolyog, s ujjai futamra szaladnak
 Lábaid lendületet vesznek, s hatalmast lódulnak 
Hűséges nőd veled rándul, s forró teste tapad, izgat
 Lakkcipője koppan, tűsarka kattan, s padlót koptat 
Fordul utánad, ahogyan a dal ritmusa pörög-ugrat 

Szemed lehunyod, s érzed, kifordulva teszi 
Miközben rád bízza magát, s testét elereszti 
Tudja, kiben bízhat, te vagy ringben férfi 
Tartod mint kincset, míg a ritmust tartja 
Húzza hűen zenekar, s ő szemét behunyva
 Karjaidban akar lenni, nem figyel ő másra!
 Szédítő tangót lejt veled szíved választottja!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése