Törött nád szárával írok víz színére,
hullámok hegyére, hullámok völgyére:
a nevemet írom,
életemet írom,
mélyen belevésve fénylő tükörébe.
Nem marad a nevem, hiába is vájom,
az a megkavart víz elsimul utánam,
– de valamit tettem:
víz útját tereltem,
másítottam mégis ezen a világon.
Szent-Gály Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése