Lelkembe nézz, mert én ott vagyok!
Gyötrődő, fájdalmas sebek között,
a téged féltő, sajgó perceken.
S a kiszáradt könnyektől felszakadt erek,
már oly régóta vérzenek.
Jéggé dermedt sóhajok fagyos magánya,
fojtogat, és csontomban didereg.
Ne csak az arcomat, megfáradt, ráncos bőrömet,
Hanem szívemet figyeld!
Mennyi kíntól vonaglik, érted aggódva,
Jajszó nélkül, szenvedőn?
Hogy selymes rétté legyen lábaid előtt,
ha erre jársz, fel ne sértsd magad,
hanem, mint lágy fuvallat, úgy lebegj.
Kezemhez simul apró kis kezed.
S az együtt töltött végtelen éveket,
érzem selymes bőrödön.
Hisz mindent nekem adtál.
Elém terítve tiszta, ragyogó lelkedet,
Most is,féltőn átölel tündöklő tekinteted.
Vigyázok rád, mert csak veled élhetek.
Sándor Gyula
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése