Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. december 10., szombat

Nem csábít már...




Nem csábít már engem dal, szín, íz, akármi.
Szeretnék leülni, szeretnék megállni,
Élni csak halva jó.
S vagyok mozdulatlan, tükörsima tenger
Álló vizén tovasikló nyugtalan hajó,
Nyugtalan hajó.

Haláltusa közben s mégis néma hattyú.
Csilingelő csengő és fölötte szivattyú.
Szólok még hebegőn.
Aztán csönd. S a szívem ide-oda kapkod
Bura alatt nincsen hangom, nincsen levegőm,
Nincsen levegőm!


Gellért Oszkár



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése