Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. december 23., péntek




Tudod arra gondoltam,
ha a kicsiny gyermekeket kérdeznék,
melyik ünnep a legcsodálatosabb,
biztos választanák sokan közülük,
maguké helyett
a kis Jézus születése napját...
és úgy igaz,
csodálatos, ritka egy ünnep az,
amikor szerényen háttérbe vonul az ember,
és ajándékozónak maga elé tolja a szeretetet,
legyen jó, vagy rossz az ajándékozott,
nem válogat a szeretet, olyankor,
inkognitóban érzi legjobban az ember,
hogy segítségével adni jó,
gyönyörűséges dolog, kár,
hogy ezt a más nevében adást
az ajándékozó sokáig nem bírja ki,
hamar előtérbe, nevesítésre kerül
a magamutogató ember,
az ajándékozó kilétére fény derül …
akkor már nem is igazi az ünnep,
mert ha a szeretet háttérbe szorul,
ha a fa alatt
várja az ajándékot adó az elismerést,
a köszönetet,
(és hogy cserébe mit kapott ő)
ha az örömszerzés puszta öröme helyett
az öröm várásává alakul,
akkor az ünnep a lényegét veszíti el,
azt, hogy az ajándékot nem az ember,
maga az ünnepelt szeretet osztogatja.
.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése