Hogy miért fáj a szerelem, talán, mert idegen a világban, ő régről maradt itt, egyedül maradt meg egységnek, nem lehet felboncolni, apró részecskékre szedni, nem lehet vele játszani, pedig azt szeret, játszani szeret az ember, mindent úgy kezelne, mintha a játékszere lenne, mint a gyerek a játékával, azt teszi mindennel, mindent darabokra szed, és sír, nincs mivel játszani, aztán újabb szétszedhetőt keres, az ember olyan, mint a gyerek, kíváncsi, és kezelhetetlen, csak neki élesebb kése van, ő jobban a dolgok mélyére hatol, nagyobb kárt tesz a teremtésben, és büszke,ha azt, ami van, darabokra szedheti,a teremtésnek a lényegét elveszi,a szerelemmel nem tud mit kezdeni,nem tudja felboncolni,ezért inkább szorosan fogja,az fáj neki, a szorítás,pedig talán Ő, a szerelem,teremteni tudna, nem rombolna, teremteni tudna, ha hagynák,ha engednék,de ebben a szétszerelt világban nincs helye neki,az ember nem tud vele mit kezdeni.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése