Élesen markol a tájba,
végig fut mindenhol,
megdermeszt,
s jaj szót visz magával,
mit a vacogó természet
elvesztett.
Apró jégvirágok bontják,
lágy-vágy szirmukat
remegve.
S jégkirálynő táncol,
sejtelmes glóriát
a hold elébe.
Rémült testek vergődnek,
fájdalmuk közös…
összetart.
Eggyé kovácsolt a hideg,
farkast, rókát,
remegő nyulat.
Csak egy lélek hangja szárnyal,
kinn a télben - égben
Jéggé fagyott könnyel
vérarany szívében.
Egy árva lélek hangja
halkan dalol, szinte kérlel,
keresi a vágyát – álmát,
s a Napot …
jégbörtönében.
vera
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése