Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. január 13., csütörtök

November



Erőtlenül kereslek
vagyok: őszi estben pislákoló fény
Ismeretlen himnuszt dúdolgatok rólad
s nem tudom vagy-e még?
A köd nő
emléked lassan ellepi
és ellep engem is

Megsárgult a harsogó hegyoldal
ez a november minket itt már nem talál
Üres csónakot dajkál a tó
perelek két tolvajkezű évvel
perelek az elválasztó messzeséggel
perelek mert voltál
perelek mert nem vagy

A szél vakhegedűs
dallamára senki nem figyel
A rozsdás percek mozdulatlanok 

Komlósi Lajos


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése