Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. január 22., szombat

Látom az emlékhabba mártva...



Úgy pulzál, lüktet idebenn
és fortyog, mint a láva
a térben és az időben
a szeretet hiánya…

s mint egy templom harangja
úgy döng az alkonyatba
látom az emlékhabba mártva
őket, kik megtagadtak.

A széllel szóba elegyedek
szemem a könnyben úszik
megtagadt szívem idebent
némán elbúcsúzik.

Lágyan behinti a köd
álmaim templomát
gyönyörű hajnal-fényből szőtt
s a holddal fogy tovább… 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése