"Hallgatom a szívem.
Ha majd egyszer leáll, és elszakad a testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot. Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta,
a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt,
és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása,de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet."
Fekete István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése