Daccal teli gőggel hullnak most a könnyek,
s a szavak erejétől néma lesz a száj.
Levegőtlen tüdőmben megszólal a vészfék,
melynek csikorgó hangja pokolian fáj.
Erőtlen testemben megremeg a szívem.
Hörgéssel párosul minden dobbanása,
melyben a démonok kegyetlen játékkal,
haláltáncot járnak a lélek ritmusára.
Ízekre tép a sors felbőszült vadásza.
Elégedett arccal nézi a lőtt vad jajdulását.
S addig vonszolja maga után fogcsikorgatva,
míg szikrájában érezheti az élet lobbanását.
Fekete szín lett a jelen s a jövő kettétörött.
Az idő mélyen megsebezte a gondolatokat,
mitől hamis hangot játszik a vonó a hegedűn,
s már én sem úgy látom a szép pillanatokat.
Vers:Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése